Nemrég mutattunk be egy 25 éves fiút, akinek gyakorlatilag gyógyító társaságra lenne szüksége, megfelelő intézmény hiányában azonban az elmúlt egy évben erős gyógyszeres terápiára kényszerült. Édesanyja szerint túl erősre. A riportot itt olvashatja.
A történet kapcsán pszichiátriai betegek érdekképviselőit kérdeztük a mai magyar pszichiátriai rendszerről. A Társaság a Szabadságjogokért fogyatékosügyi programvezetője Verdes Tamás ( a továbbiakban: VT) és a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke, Radó Iván ( a továbbiakban: RI) is úgy látja, a bajokat nem a Lipót bezárása okozza, nincs szükség egy nagy intézményre tele betegekkel, és nem is kórházi ágyban van hiány.
Mi hiányzik?
Kórosan alulfejlett rendszer jellemzi a pszichiátriát, a legtöbb beteg nem kap semmilyen szolgáltatást és egy nagyon intézet-centrikus ellátórendszerünk van. Vagyis ha valaki bajban van, nem kap segítséget vagy egy pszichiátriai intézetben, illetve szociális otthonban kap szinte kizárólag csak gyógyszeres terápiát. Beszélgetős gyógyítás alig elérhető, a tébé minimális módon támogatja.
Hadipszichiátriai zajlik. Nincs idő. A magyar lakosság negyede érintett valami pszichiátriai problémával, a depresszió népbetegség, csak a szkizofrének száma egy százalék, ami nem kis szám. Irtózatos számú beteg van. A kórházi ellátásuk még csak megoldható, de a rendszeres pszichoterápiára, az egyénnek igazán megfelelő gyógyszerbeállításokra már nem tudnak elég időt szánni az orvosok.
Járóbeteg ellátásban nagyjából két kérdést tesz fel az orvos a betegnek és felírja a gyógyszert, ennyire van idő. Egyszer kiszámoltam, hogy egy betegre egy alkalommal fél óra jut, ha az orvos nem adminisztrál, nincs ebédszünete és nem megy ki vécére. Szóval nyilván nincs 20 perc sem, miközben legalább 45-60 perc lenne ideális, nyugodt körülmények között.
Ha valaki valóban elképesztő állapotban van és kórházban őt már jól kezelni nem hatékony, sokszor kimondatik, hogy betegotthonba kell mennie. Csakhogy a kettő között, a kórháztól amíg elhelyezik, nincs semmi. Ilyenkor kapja a problémát a hozzátartozó vagy az utca. Vagy ilyenkor ? bár utálom, ha a média így stigmatizál ? lehet, hogy bűncselekményt követ el a beteg vagy ő maga lesz áldozat.
Hol van országos rehabilitációs intézet? Ha leesik a lábam, az orrom, a nyakam, arra van. Pszichiátriában hol van ilyen? Pedig itt ez iszonyú fontos lenne. Nem elidegeníteni kell a betegeket, hanem integrálni a társadalomba. Nem védett munkahelyet kell adni, ahol simogatják a kis feje búbját, hanem önálló munkavégzést, olyat, ami neki jó. Arról nem beszélve, hogy vannak állami kedvezmények a megváltozott munkaképességűeknek, arra bárkit felvesznek, csak pszichiátriai beteget nem.